1974 március 2-án születtem Mohácson. A bőrművességgel bocskoros, tímár nagyapám műhelyében találkoztam először, amely világ úgy megtetszett, hogy tizenévesen már saját bocskorokat készítettem. A nagyapám mellett töltött gyermekévek meghatározóvá váltak, és kihatottak egész életemre. Nem is volt kérdés számomra, hogy kitanulom a tímár és bőrműves szakmát. A pécsi szakiskola megadta a szakmai alapokat, az otthoni műhelyben megtanultam a hagyomány,a népművészet szeretetét, és tiszteletét, bőrős szakma szépségeit, mesterfortélyait.
Termékeimet elsősorban tánccsoportok, színházak, helyi hagyományőrző csoportok keresik, de örömömre szolgál, hogy ismét újraéled az érdeklődés a hagyományos, kézzel készített bőrtermékek iránt, így folytathatom nagyapám örökül hagyott szép mesterségét, megőrizhetem és tovább éltethetem a népművészet egy kis darabkáját.

2006-ban alapító tagja voltam a mohácsi kézműves szakosztályának, melynek tagjaival helyi és távolabbi vidékek kézműves vásárain veszünk részt. Célunk a kézműves hagyományok őrzése és továbbadása.

A VIII. Országos Mesterségek Művészete pályázaton a szakmai zsűri (Hagyományok Háza, Budapest) első díjjal ismerte el a munkámat.

Kiállított munkám látható a kecskeméti Néprajzi Múzeumban, és a mohácsi Iparosházban.

2007-től a mohácsi Kolping Művészeti Iskola óraadója vagyok. Nagy örömömre a művészetis növendékeim is ugyanolyan szeretettel, és érdeklődéssel fordulnak a szakmám felé, mint egykoron magam is.